A taichi tanulás rám gyakorolt hatásai

Közel nyolc éve foglalkozom a taichi gyakorlásával, és reményeim szerint életem végéig fogom végezni, mert olyan sok új élmény, állandó felismerés, mélyebb megértés jár a gyakorlással együtt, ami mindig felvillanyoz és nem engedi, hogy megunjam azt.

A gyakorlás kezdetén a kihívást éreztem a legizgalmasabbnak. Igazi nyugati szemlélettel kezdtem bele, mert azt mondták, hogy ez segít a gyógyulásban, jót tesz a testnek, léleknek és a szellemnek.
Beiratkoztam taichi oktatásra, és amit az órán tanultam, próbáltam otthon felidézni és gyakorolni. Ha elfelejtettem a mozdulatot, nagyon mérges voltam és csak gyakoroltam és gyakoroltam addig, míg nem sikerült megjegyeznem. Az elmém itt még nagyon fontos szerepet játszott, igazából „meg akartam tanulni.”

Később, mikor már voltak olyan mozdulatok, amiket gondolkodás nélkül is el tudtam végezni, kezdtem érezni, hogy itt kicsit többről van szó. A betegségem kapcsán, amúgy is kerestem az alternatív megoldásokat és elkezdtem foglalkozni a taichi irodalmával is. Többször olvastam a Tao Te Kinget és alapkönyvemmé vált a Ji King. Amit ezekben a művekben olvastam, elkezdtem keresni a taichi mozdulataiban. A körkörösséget, a folytonosságot, a holtpontokat, ahol az egész átbillen és újra kezdődik.
Hallgattam taoista mesterek előadásait és próbáltam gyakorolni a mozdulatokat a légzéssel együtt.
Ez minél jobban sikerült, annál erőteljesebb chí érzetek járták át a testem. Ahogy felismertem ezeket a különös érzéseket, egyre hamarabb rá tudtam kapcsolódni az Univerzum energiáira és tudtam elengedni az elmém.

A legjobb kikapcsolódásommá az vált, amikor csak magamban gyakoroltam és jöttek azok a pillanatok, amikor már szinte nem is voltam jelen. Csak a taichi volt és a gyakorló.

Ezek a bensőséges pillanatok persze csak akkor történtek, ha napi szinten legalább egy órát foglalkoztam a taichival. Amikor a régi berögzültségek miatt, kifogásokat kerestem és mellőztem a gyakorlást, akkor a taichim azonnal felszínesebbé vált.
Persze mindig visszatértem a gyakorláshoz, mert már rövid kihagyás után is nagyon hiányzott. Felismertem, hogy a dolgok mélyebb elsajátítása, az állandóság és rendszeresség ad igazi erőt, de természetesen ezt a legnehezebb elsajátítani.
A taichi személyiségem fejlődésére volt nagy hatással és remélem még lesz is.

Három nagyobb változást szeretnék kiemelni:

  • Véleménynyilvánítás elengedése
  • Szemlélődő magatartás
  • Lassú, folyamatos előrehaladás

Az élet úgy hozta -akaratomon kívül,- hogy több mestertől tanultam már. Ez eleinte zavart, de később arra gondoltam, hogy keresem azt, mit tanít ez a helyzet nekem. Felismertem, azt tanítja, hogy tanuljam meg csendben, véleménynyilvánítás nélkül csinálni, a tanításokat. Teljes figyelemmel ellesni a mozdulatokat és aszerint végrehajtani, ahogy azt az adott mester kéri. Ha egy másik mester másképp mutatja ugyanazt a mozdulatot, akkor úgy végezni.
Talán ez az egyik legfontosabb változás a személyiségemben, mert ez nagyon gyenge pontom volt. Nem állítom, hogy azóta sohasem esek ebbe a hibába, de már észreveszem és tudatosan odafigyelek, hogy ne tegyem.

A másik nagy tanítás, a szemlélődő magatartás kifejlesztése. A befelé koncentrálással, azzal, hogy törekszem a mozdulatok minél precízebb végrehajtására, a testtartásomra és légzésemre való odafigyeléssel, szinte megszűnik a testem és csak egy mély, meditatív érzés lesz úrrá rajtam. Már nem érzem magam olyan fontosnak és pótolhatatlannak. Csak úgy „vagyok”.
Többször előfordult már, hogy egy szituációban kívülről érzékeltem magam. Ez szórakoztató és azonnal oldotta a bennem és a másikban lévő feszültséget.

Megtanultam, hogy a dolgaimat pici, lassú, folyamatos és kitartó lépésekben tegyem, mert akkor mindig van időm és lehetőségem a változtatásra, ha az események esetleg nem úgy alakulnak, ahogy azt kitűztem célomul. Ha pedig jó fordulatot vesznek a dolgok, akkor felülni a hullámra és könnyedén végezni a feladatot. Ez hasonló érzés, mint a „zöldhullám” az autóvezetésben.

Ezekkel a belső változásokkal sokkal könnyebb a problémáimat megoldani, vagy elfogadni. Azt is megfigyeltem, hogy a problémáim jelentősen csökkentek és nincsenek olyan nagy érzelmi kilengéseim, mint korábban. Ez segíti megőrizni a stabilitásomat és egészségemet. Ha ki is billenek, viszonylag hamar -akár légzéstechnikával, akár egy kis taichi gyakorlással- helyre tudom állítani.

Amikor elkezdtem taichizni, csak egy gondolat járt mindig a fejemben: „Szeretnék nyugalmat és békét”. Amióta taichizom, úgy érzem ezt megtaláltam.
Tisztelettel köszönöm a mestereimnek és köszönöm magamnak.

Amithaba