Taichi, Chikung, Meditáció összefüggései

Ősatyja Bódhidharma, Indiából indult, onnan vitte Kínába és később jutott Japánba.

hoop yinyang Cikk

Bódhidharma 470-ben Indiában született,  onnan ment a buddhizmust terjeszteni Kínába, ahol Vu-ti császárral is találkozott – aki nagy támogatója volt a buddhizmusnak – és eszmét cseréltek. Ezután Honan tartományba, a Saosi-hegyre ment, a nem sokkal korábban alapított Saolin-kolostorba, a Szongsan templomba. Az itteni szerzetesek  nem engedték be, így ő a kolostor falai előtt lévő barlangban telepedett meg. Kilenc évig ült a barlangfalat nézve, és meditált. A legenda szerint a tekintete lyukakat vájt a falba, és állítólag a mai napig látható a falon az árnyéka. A szerzeteseket annyira lenyűgözte az elkötelezettsége, hogy végül beengedték a kolostorerődbe.

Képességei elismerését követően tanítani kezdte a szerzeteseket, és nemsokára a Saolin-templom vezetője lett. A csan buddhizmus elvei szerint a papoknak sokat kellett meditálniuk, amit a papok nem bírtak erőnléttel, ezért Bódhidharma kidolgozott egy testedzési tervet a papok számára. Ez a torna lett a saolin kungfu, chikung/csikung és taichi /tajcsi alapja. (Wikipédia).

Amikor az egyikben mélyülünk el, automatikusan végezzük a másikat is, ezért valójában nem lehet elválasztani őket egymástól.

Mindháromban saját belsőnkkel találkozunk, a bennünk lévő energiákat találjuk meg tudatosan, majd kezdjük mozgatni.

jin-jang

A taoisták és zen buddhisták szerint az elme vezet és azt követi az energia. Persze ez csak akkor helyénvaló, ha az elme tiszta és a tudat számunkra a nyugodt és pozitív energiákat áramoltatja.

Mindhárom módszer segít a "sokból", megtalálni az "eleget", a "szétszórtból" a "koncentráltat", a "háborúból" a "békét", a "zaklatottságból" a "nyugalmat".

Egymást támogatják, és segítik saját magunk megértését.

A taoisták, zen buddhisták sok meditációs gyakorlatot, formagyakorlatot(tajcsi), energia-mozgató (csikung) gyakorlatot dolgoztak ki testi-, szellemi- és lelki-erejük, rugalmasságuk megőrzésének érdekében.

Aki a tajcsi gyakorlásával foglakozik automatikusan mindhármat végzi. Megtaláljuk a közepünket, kinyitjuk a szívünket, boldogan szívjuk be az éltető oxigént.

Írásos dokumentuma a Tao Te Kingben és az Ji Kingben olvasható.

Ez egy Út (Tao), ami  igaz belsőnkhöz vezet, mentes minden képmutatástól, szerepjátéktól, hazugságtól, jó és rossz különválásától. Egyesít minket az Univerzummal, ami nálunk sokkal hatalmasabb, de aminek mégis szerves részei vagyunk. Megtanítja azt, hogy mi az az "Isteni rend".

Testünk ebben az állapotban érzi igazán jól magát. Ha eszerint élünk boldogok vagyunk.

Fokozatos, lassú elsajátítása, minden napra ad nekünk egy új és új felismerést, amivel megtalálhatjuk Önmagunkat.

Idézetek Lao Ce: Tao Te King c. művéből:

1.

Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.

2.

 

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,  

hosszú és rövid alakítja egymást,                                                     
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.

3.

Ha nem emelik fel az okosakat,
a nép közt rend es béke fakad;
ha nem kell többé a ritka, drága,                                                                          
megszűnik a nép kirablása;
ha nem a vágy uralkodik,
a nép szíve megnyughatik.
Ezért a bölcs
a szívet kiüríti,
a gyomrot teletölti,
a sóvárgást gyengíti,
a csontot erősíti,
hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
az okosak veszteg maradjanak.
A nem-sürgés ez
és rend és békesség lesz.