Hová bújt Isten?
Van egy régi történet:
Miután Isten megteremtette a világot, a világban élt, egyenesen a piactéren.
De az élete egyre zaklatottabb lett, mert az emberek állandóan jöttek hozzá a panaszaikkal: valakinek megbetegedett a felesége, valakinek meghalt a gyereke, valaki nem talált munkát - mindenféle panaszokkal jöttek szakadatlanul. Az emberek ráadásul azt sem vették figyelembe, hogy éjszaka van-e vagy nappal. A nap huszonnégy órájában hallgatnia kellett a panaszokat. Nem csoda, ha végül kezdett teljesen kiborulni.
Végül a tanácsadóihoz fordult. Ők azt mondták:
-Csak egy megoldás van. Először is rosszul tetted, hogy megteremtetted a világot. Másodszor pedig rosszul tetted, hogy a világban élsz. Most el kell valahova menekülnöd, különben ezek az emberek halálra nyúznak téged.
-De hová bújjak? - kérdezte.
-Menj fel az Everestre!- ajánlotta valaki.
-Ugyan, te nem ismered a jövőt - mondta. - Én ismerem a múltat, a jelent és jövőt is, és tudom, hogy hamarosan lesz egy fickó, Edmund Hillary, aki majd oda is eljut. És ha egyszer meglát engem ott, akkor ugyanaz a probléma kezdődik: utak, repülőterek épülnek, megjelennek a buszok, repülők, éttermek, szállodák mindenfelé... mert jönnek az emberek panaszkodni, oda is elhozzák majd a problémáikat, és megint kezdődik előlről minden.
Ekkor valaki javasolt valami mást:
- Akkor inkább költözz a Holdra!
- Hát nem érted? - mondta az Isten.- Egyetlen hely sincs a világban, ahová ne jutna el az ember előbb vagy utóbb.
Az egyik öreg tanácsadó, aki egyébként ritkán beszélt, azt suttogta ekkor Isten fülébe:
- Én tudok egy helyet, ahol sosem fog megtalálni az ember: csak bújj belé. Mindenfelé fog keresni, csak saját magában nem.
És az Isten azt felelte:
-Igen, ez jó ötletnek tűnik!
Isten pedig azóta is ott él bennetek.
Most, hogy elmontam a titkot, már csak rajtad múlik, hogy találkozni akarsz-e vele. Indulj el befelé! De ne panaszkodj! A helyzet az, hogy nagyon fog örülni neked, mert nem sok emberrel találkozott azóta az évezredek folyamán - csak nagy ritkán eggyel-eggyel. És azok, akik rátaláltak a csönd, aaz éberség, a tudatosság által találtak rá. Ők már nem panaszkodnak - inkább kuncognak, kacagnak. És én mondom nektek, hogy akkor Isten veletek nevet.
Osho: Az élet misztériumai