Az elveszett ökör keresése

......avagy, az ember önmagával vívott harca

1 ◀A fiú az ökör keresésére indul▶                                                                                              

  A fiú egyedül áll a vadonban, a dzsungelben, az erdőben. Eltévedt. Szem elől vesztette ökrét is. Fáradt, zavart és kétségbeesett. Fejét talán a közelben éneklő kabóca felé fordítja.  sim-01
2 ◀Felfedezi a lábnyomokat▶
A fiú határozottan elindul egy irányba. Környezetének érzékelése határozza meg az irányt. A víznél a fa tövében az ökör nyomaira bukkan. A térdig érő fű illatos. A tavaszi szél fuvallata az otthoni virágoskert illatát idézi. Vadállatok követik és figyelik minden lépését, prüszkölnek, dobognak, de a fiú nem veszi észre őket. Kezdjük megérteni, hogy az állat és az emberi szív, valójában ugyanannak a metaforája. De az ökröt könnyű szem elől téveszteni, gyakran kámforrá válva, bújócskát játszik velünk.

sim-02  
3 ◀Az ökör megpillantása▶
A fiú a csalogány szavára figyelve, a fűzfák ágai alatt barangol. A nap melegen tűz, a szél lágyan fújdogál, a víz hűs. Hirtelen az ökör csapkodó farkára lesz figyelmes, és már látja is az állat hátát. Hatalmas test, félelmetes szarvakkal. Az energia erősen jang, férfias.
Saját természetének első nyomaira bukkan.  sim-03
4 ◀Az ökör elfogása▶
A fiú szemben áll az ökörrel. Körbe-körbe poroszkálva, egymás szemébe néznek. A fiú egy lépést tesz az ökör felé. De lévén az ökör rakoncátlan, ösztönös és zabolázhatatlan természetű, nem egykönnyen szoktatható kézhez. Ez a megragadás és szelídítés kezdete.

sim-04  
5 ◀Barátkozás az ökörrel▶
A fiú – azaz jómagam – és az ökör kezdenek összebarátkozni. Az ökör megfordulva szemközt kerül velem. Kérdezünk és felelünk egymásnak. Vitatkozunk. Megbékélve egymással indulunk tovább. Végül egy kötelet vetek az orrán keresztül. Megszelídítettem.

sim-05
 
6 ◀Hazafelé az ökrön lovagolva▶
Hazafelé menet az ökrön lovagolok. Az este beálltával a völgy fuvolajátékomat visszhangozza. A szívem nyugodt. Az ökörrel a szelek szárnyán lovagolunk.

sim-06  
7 ◀Az ökör átváltozása▶
Hazaérkezem. Az ökör nem látható, elfelejtettem. Ülök és a Holdat nézem. Távoli helyekre, az égre gondolok. Megragadom az ökör megfékezésére szolgáló, használatos korbácsot. Nem vehetem már hasznát. Messzire hajítom.

sim-07  
8 ◀Az ökör és saját magam átváltozása▶
Sem az ember sem az állat nem látható. Szemünk előtt a lényeg, a fényesség, üresség. Az ég magasan a fejünk fölött. A föld végtelen kiterjedésű. Az égen felhők tűnnek fel, havazni fog. Hatalmas lángok, tavaszi szellő. A dolgok közötti határok elmosódnak.

sim-08
 
9 ◀Visszatérés a forráshoz ▶
Az emlékeket felidézve ismét elvesztünk. Jobb sosem elhagyni otthonunkat, nem bajlódni a dolgok megfigyelésével, a hangok hallásával. Szerencsés, aki vaknak és süketnek született. Ne feszüljünk a természet ellen. Csendesen szemlélem a rohanó vizet. A növények virágot bontanak, a természet ezer színben tündököl, de ki tudja, miért?

sim-09
 
10 ◀A világban▶
Tiszta szívvel, fedetlen mellkassal, mezítláb érkezem egy forgalmas helyre, egy nagy piacra. Homlokomat por lepi, ám tekintetem ragyogó. Nincs szükségem az égiek segítségére. Kertem virágai láthatatlanok. A piacról egy üveg borral a kezemben távozom, és mindenkire  megvilágosodottként tekintek.

sim-10