A zen mester így szólt tanítványaihoz: - Nemrégiben beletettem egy kis libát egy palackba. Azóta a liba megnőtt, és most nem tud kijönni. A palack nagyon régi és értékes, nem szeretném összetörni. Ez a probléma.

 A liba megnőtt és a palack nyaka túl szűk már neki.  A palackot nem akarom eltörni, vagy a libát hagyni elpusztulni.

- Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követeli a választ a mester - Kell, hogy legyen! Nincs több idő!

Végül valaki megszólalt:

- Mester a liba kint van!

Sok egyéb válasszal próbálkoztak a többiek, de a mester csak rájuk csapott és azt mondta:

- Nem , nem ez a megoldás!

Volt, aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a mester leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem , az nem jó.

Volt aki azt mondta, hogy ha a palack értékesebb, mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás. Vagy-vagy. A mester őt is leintette.

Aztán valaki azt mondta. " a liba kint van!", és akkor a mester meghajolt a tanítvány előtt, és tisztelettel megérintette a lábát.

- Neki van igaza - mondta -, a liba már kint van. Nem is volt bent soha a palackban!

A tanítványnak hirtelen megvilágosodik a megoldás: a mestert sem a palack, sem a liba nem érdekli – ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig te vagy…

Te kint vagy. Sohasem voltál bent.  Személyiséged a palack, ahova bezártad magad... pusztán csak a te képzeted. Bár te nem vagy az elmében, annyira azonosultál vele, hogy azt kezdted érezni, hogy odabent vagy.

A megoldás, ha megtanulsz szemlélődni és kívül maradni a képzeteden. Így tudsz kikerülni az elme fogságából.

 

Zen történet