Az elveszett ökör keresése
......avagy, az ember önmagával vívott harca
1 ◀A fiú az ökör keresésére indul▶
A fiú egyedül áll a vadonban, a dzsungelben, az erdőben. Eltévedt. Szem elől vesztette ökrét is. Fáradt, zavart és kétségbeesett. Fejét talán a közelben éneklő kabóca felé fordítja.
2 ◀Felfedezi a lábnyomokat▶
A fiú határozottan elindul egy irányba. Környezetének érzékelése határozza meg az irányt. A víznél a fa tövében az ökör nyomaira bukkan. A térdig érő fű illatos. A tavaszi szél fuvallata az otthoni virágoskert illatát idézi. Vadállatok követik és figyelik minden lépését, prüszkölnek, dobognak, de a fiú nem veszi észre őket. Kezdjük megérteni, hogy az állat és az emberi szív, valójában ugyanannak a metaforája. De az ökröt könnyű szem elől téveszteni, gyakran kámforrá válva, bújócskát játszik velünk.
3 ◀Az ökör megpillantása▶
A fiú a csalogány szavára figyelve, a fűzfák ágai alatt barangol. A nap melegen tűz, a szél lágyan fújdogál, a víz hűs. Hirtelen az ökör csapkodó farkára lesz figyelmes, és már látja is az állat hátát. Hatalmas test, félelmetes szarvakkal. Az energia erősen jang, férfias.
Saját természetének első nyomaira bukkan.
4 ◀Az ökör elfogása▶
A fiú szemben áll az ökörrel. Körbe-körbe poroszkálva, egymás szemébe néznek. A fiú egy lépést tesz az ökör felé. De lévén az ökör rakoncátlan, ösztönös és zabolázhatatlan természetű, nem egykönnyen szoktatható kézhez. Ez a megragadás és szelídítés kezdete.
5 ◀Barátkozás az ökörrel▶
A fiú – azaz jómagam – és az ökör kezdenek összebarátkozni. Az ökör megfordulva szemközt kerül velem. Kérdezünk és felelünk egymásnak. Vitatkozunk. Megbékélve egymással indulunk tovább. Végül egy kötelet vetek az orrán keresztül. Megszelídítettem.
6 ◀Hazafelé az ökrön lovagolva▶
Hazafelé menet az ökrön lovagolok. Az este beálltával a völgy fuvolajátékomat visszhangozza. A szívem nyugodt. Az ökörrel a szelek szárnyán lovagolunk.
7 ◀Az ökör átváltozása▶
Hazaérkezem. Az ökör nem látható, elfelejtettem. Ülök és a Holdat nézem. Távoli helyekre, az égre gondolok. Megragadom az ökör megfékezésére szolgáló, használatos korbácsot. Nem vehetem már hasznát. Messzire hajítom.
8 ◀Az ökör és saját magam átváltozása▶
Sem az ember sem az állat nem látható. Szemünk előtt a lényeg, a fényesség, üresség. Az ég magasan a fejünk fölött. A föld végtelen kiterjedésű. Az égen felhők tűnnek fel, havazni fog. Hatalmas lángok, tavaszi szellő. A dolgok közötti határok elmosódnak.
9 ◀Visszatérés a forráshoz ▶
Az emlékeket felidézve ismét elvesztünk. Jobb sosem elhagyni otthonunkat, nem bajlódni a dolgok megfigyelésével, a hangok hallásával. Szerencsés, aki vaknak és süketnek született. Ne feszüljünk a természet ellen. Csendesen szemlélem a rohanó vizet. A növények virágot bontanak, a természet ezer színben tündököl, de ki tudja, miért?
10 ◀A világban▶
Tiszta szívvel, fedetlen mellkassal, mezítláb érkezem egy forgalmas helyre, egy nagy piacra. Homlokomat por lepi, ám tekintetem ragyogó. Nincs szükségem az égiek segítségére. Kertem virágai láthatatlanok. A piacról egy üveg borral a kezemben távozom, és mindenkire megvilágosodottként tekintek.