Okos és Bölcs

AZ ELME CSOMÓINAK KIOLDOZÁSA

"Lázadjatok mindaddig, amíg a bárányokból oroszlánok nem lesztek"
Robin of Loxley 

Egy nőstényoroszlán az egyik dombról a másik dombra ugrott, és éppen eközben szülte meg kölykét. A kölyök lehuppant az útra, ahol egy nagy birkanyáj mendegélt.

 

 Persze elvegyült a birkák között, együtt élt velük, és úgy is viselkedett, ahogyan ők. Még álmában sem gyanította, hogy ő oroszlán. Honnan is gyanította volna? Soha nem bömbölt, mint egy oroszlán; a birkák nem bömbölnek. Soha nem élt magányosan, mint egy oroszlán; a birkák soha sincsenek egyedül. Mindig nyájban vannak – a nyáj meghitt, nyugodt és biztonságos. Ha megfigyeled a birkanyáj vonulását, olyan szorosan mennek, majd felbuknak egymásban. Ennyire félnek az egyedülléttől. Ám az oroszlán kezdett felcseperedni. Különös jelenség volt; szellemileg azonosult a birkaléttel, a biológia azonban nem igazodott ehhez; a természet nem követi az elmét. Gyönyörű fiatal oroszlán lett belőle, de mivel olyan lassan történt a dolog, a birkák épp úgy hozzászoktak, ahogy ő is hozzájuk.
A birkák persze azt gondolták, hogy az oroszlán egy kissé hibbant. Nem viselkedett egész helyénvalóan – egy kicsit kerge volt- és egyre csak növekedett. Ez nem volt helyes a részéről. Oroszlánnak tettetni magát! Ők persze tudták, hogy nem oroszlán; a születésétől fogva ismerték. Ők nevelték fel a saját tejükön. Természeténél fogva húsevő volt ugyan –egyetlen oroszlán sem vegetáriánus, de ez az egy mégis az volt, mivel a birkák is növényevők. Egy nagyon bölcs birka szerint „ez csupán a természet tréfája”! És az oroszlán maga is elfogadta, hogy ez az igazság. Az a gondolat azonban, hogy oroszlán volna, képtelenség! Ám egy napon egy öreg oroszlán járt arra, és meglátta a fiatal oroszlánt. Nem hitt a szemének! Még arról is elfeledkezett, hogy el akart kapni egy birkát ebédre. A dolog olyan különleges volt, hogy úgy határozott elkapja a fiatal oroszlánt és kideríti, mi folyik itt. A fiatal oroszlán megijedt és futásnak eredt, így nehéz volt elcsípni, de a végén csak sikerült. Bocsáss meg nekem, szegény báránynak! Kérlek, eressz szabadon! –sírt, rítt a fiatal.
Az öreg így felelt: Te féleszű! Most rögtön felhagysz ezzel a sületlenséggel és eljössz velem a tóhoz! A fiatal vonakodott, de mit tehet egy birka az oroszlánnal szemben? Ha nem követi őt, még képes megölni –így hát vele ment.
Az öreg oroszlán így szólt a fiatalhoz: Nézd csak meg! Nézd meg az én arcomat és a tiédet! Nézd meg az én testemet és a tiédet! Egy szempillantás múlva bősz bömbölés hangzott fel! Végigvisszhangzott a dombokon. A bárány eltűnt, és egy homlokegyenest eltérő teremtmény állt ott –az oroszlán felismerte önmagát. A birkákkal való azonosulás nem a valóság volt, csupán az elme egy képzete. Most viszont meglátta a valóságot. Az öreg oroszlán így szólt: - Mást már nem is kell mondanom. Megértetted a dolgot.
A fiatal oroszlán különös energiát érzett, amilyet korábban soha –mintha csak szunnyadt volna benne. Roppant erő töltötte el, holott korábban mindig egy gyenge, jámbor birka volt. Most mindez a jámborság és gyengeség elpárolgott.

OSHO:  A megértés könyve